A hozzám forduló klienseknél gyakran előforduló probléma a féltékenység, melynek két jól elkülöníthető szintje van.
Az egyik típus az un. megalapozott féltékenység, amikor a másik fél - házastárs, barát, barátnő - bizonyíthatóan okot ad a féltékenységre, pl. kendőzetlenül flörtöl akár a párja jelenlétében is, vagy valóban hűtlen a párjához.
A másik típus az un. feltételezett hűtlenség. Ebben az esetben nincs kiváltó helyzet, a féltékenykedő alaptalanul gyanakszik, alaptalanul vádolja a párját megcsalással. Az érintett személyre jellemző, hogy folyamatosan negatív forgatókönyveket gyárt, és gyakran beleképzeli a párját számára elviselhetetlen jenetekbe. Egy idő után már nem tud mással foglalkozni, csak a másik tetteinek, mondatainak fürkészésével, nem tud a munkájára, a teendőire figyelni. Előbb utóbb elkezd nyomozni, gyanúsítgatni, a partnere pedig folyamatosan védekezni, amely csak átmeneti megnyugvást okoz a féltékeny fél számára.
Az ilyen típusú féltékenység mindkét fél számára elviselhetetlenné tud válni, és nagyon káros következményei lehetnek a párkapcsolatra.
Mivel magyarázható az ilyen típusú önsorsrontó féltékenység?
Az esetek túlnyomó részében önbizalomhiány, önértékelési zavar áll a hátterében. Az önértékelési problémák mélyén pedig leggyakrabban a gyermekkorunkban átélt anya-gyermek kapcsolat sérülései állnak.
Ebben a viszonyban tanuljuk meg ugyanis, hogy milyen egy másik emberrel kapcsolatba kerülni. Tőle tanuljuk meg, hogy milyen lehet maga a kapcsolat (biztonságos, kiszámítható, szoros, vagy épp az ellenkezője, bizonytalan kiszámíthatatlan), hogy milyen lehet a másik személy (elérhető, ott van, ha szükség van rá, szeretetet ad, vagy éppen elérhetetlen, egyáltalán nem, vagy csak nem megfelelően reagál a szükségletekre, vagy nem ad megnyugvást hozó szeretetet), és milyen vagyok én (jó és szerethető vagyok úgy, ahogy vagyok, vagy éppen ellenkezőleg, engem nem, vagy csak bizonyos feltételekkel lehet szeretni).
Kutatások igazolták, hogy „párkapcsolati nehézségeink, problémáink, konfliktusaink, vagy éppen sorozatos kudarcaink ezeknek a korai tapasztalatoknak a számlájára írhatók, amelyek anélkül hatnak, hogy tudatában lennénk létezésüknek.” (Orvos-Tóth Noémi: Mi közöm anyádhoz? Mipszi 2016/1 szám)
Mi a megoldás a féltékenység legyőzésére?
A probléma spontán módon is megoldódhat. Munkában elért sikerekkel, empatikus, támogató, megértő partnerrel nőhet az érintett fél önbizalma, és ezáltal a féltékenység is megszűnhet.
Ha azonban a féltékenység vissza-visszatér, és nem sikerül önerőből úrrá lenni ezen a gyötrő érzésen, érdemes szakmai segítséget kérni.
Forrás:
Dr. Pálvölgyi Rita: Gyötrő féltékenység - Az egyik legelemibb érzés 2017.07.11. http://www.webbeteg.hu, Orvos-Tóth Noémi: Mi közöm anyádhoz? Mipszi 2016/1 szám